Ne feledd: bármit is követtél el az életben, mindig a legelső vétkedért fogsz megbűnhődni.

* Tudod, hogy a sorsunk miért a tenyerünkben van megírva, miért az mutatja? Azért, mert ha kell, jól el tudjuk rejteni.

* Mindig van választásunk: hol vagyunk, kivel találkozunk, mit mondunk, hogyan reagálunk, megválaszthatjuk a foglalkozásunkat, a munkahelyünket, a házastársunkat és a gondolatainkat. Minél előbb felismerjük, hogy van választásunk, annál előbb kezdhetünk teljes életet élni.

* Egész életünkben arra lettünk kondicionálva, hogy bizonyos gondolataink legyenek a dolgokról. A gondolatok tesznek bennünket boldogtalanná - de a gondolatainkat megváltoztathatjuk! Az életszínvonaladon úgy javíthatsz, ha a gondolataidon javítasz, és gondolataid hatással vannak érzéseidre.

* A büszkeségünk gyakran közbelép, pedig nem szégyen valakit vonzónak és jó társaságnak találni! Még akkor sem, ha ő nem kedvel téged. Nem kell arra várnod, hogy viszontszeressenek. Bejelentheted nekik: "Fantasztikusnak talállak! Függetlenül attól. hogy mit gondolsz rólam, én nagyon kedvellek!

* Próbáljuk meggyõzni magunkat arról, hogy az élet önmagában is óriási érték, s nem szabad elvesztegetnünk egyetlen pillanatát sem. Nem a lényegre figyelni, hanem pazarolni az élet kincseit, majdnem olyan, mint mérget bevenni, miközben tisztában vagyunk a hatásával.

* Nem helyénvaló, hogy az emberek komolyan elkeserednek, amikor valami anyagi veszteség éri õket, de a legcsekélyebb szomorúságot sem érzik, amikor életük valódi értékei vesznek el...

* Az életben csak egy dolog biztos - leszámítva a halált és az adózást. Mindegy, mennyire próbálkozol, mindegy, mennyire jók a szándékaid, akkor is hibázni fogsz, és megbántasz másokat, és téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni, csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok. Ha valaki igazságtalan, mi igazságra törekszünk. Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el. A régi sebek nem hegednek, és a legtöbb, amit remélhetünk, az az, hogy egy nap szerencsénk lesz, és feledni tudunk.

* Minden egyes pillanat az élet mozaikköve - világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete. És ahogy a mozaikot is csak egész képként a távolról szemléljük, és csak ritkán vesszük szemügyre egyenként a művészien egymás mellé rakott kövecskéket, ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek mindent köszönhetünk. Amit életnek nevezünk, az végül is nem más, mint számtalan pillanat gyűjteménye...

* Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennük a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.

* Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett ráébredni, hogy ezek a dolgok - a zene, a holdfény vagy a csók , amiket a gyakorlati életben az ember pillanatnyinak vél, és éppen ezért nem sokat törődik velük, pontosan ezek a dolgok tartanak a legtovább. Talán nevetségesnek tűnnek, mégis ezek dacolnak a legtovább a feledéssel..

* Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

* Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.

* Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz

* Egy kalapáló szív bármit jelenthet. Pánikbetegségtől valami sokkal, sokkal komolyabbig. Egy kalapáló szív, vagy egy kihagyott dobbanás titkos szenvedés jele is lehet. Vagy jelezhet egy románcot, ami a legnagyobb baj mind közül. A körülmények megváltozhatnak. Egy kis romantikától kiugrik a szívünk, de a pániktól is. A pánik leállíthatja a szív dobogását. Nem csoda, hogy az orvosok annyit küzdenek, hogy stabilizálják, hogy lassú legyen, állandó, szabályos, hogy a szívünk ne ugorjon ki a helyéről, valami rettenetes hírtől félvén; vagy mert amit várunk, az valami egészenmás

* Sose becsüljétek alá a végzet hatalmát, mert amikor a legkevésbé várjuk, a legapróbb dolog beindít egy láncreakciót, ami megváltoztatja az életünket.

* Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás.

* Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a "kudarcot". Hogyan foglalkozzunk az élet "vereségeivel", és mit tartsunk olyanoknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.

* Ahhoz, hogy valaki éljen, égnie kell, fókusszá kell lennie, meg kell gyulladnia és gyújtania kell.

* Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé. Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.

* Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat, vajon hány idegennek vannak képei rólad...? Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Csak gondolj bele. Lehet, hogy valaki életének fontos része vagy úgy, hogy nem is tudsz róla.

* Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.

* Megtanított valamire... valamire, amire nélküle nem jöttem volna rá. Arra, hogy hogyan kell élni és nem csak létezni...

* Az élet rövid. . . nem maradhatok a múlt fogságába, mert még a végén a jövőmet vesztem el. . .

* Az életét mindenkinek végig kell játszania. Végigbukdácsolni a bukkanókon,átugrani az akadályokat, akkor is, ha 100x elesel. Fel kell állni, és újból megpróbálni, a sebekkel a testeden,lelkeden, amiket akkor szereztél, amikor reménnyel teli szíveddel küzdöttél.Ha ezt nem teszed meg, tényleg nincs értelme semminek, álmaid szemed láttára foszlanak szét, s később csak bánni fogod, hogy nem tettél semmit céljaid eléréséért, szerelmed beteljesedéséért, egy boldog családért, a saját életedért. Öregkorodra egymagadban csak a kandalló előtt ülve a belőle kipattogó, szénné égett fadarabokat fogod mereven bámulni, miközben magadhoz hasonlítod a látványt... Egyszer régen te is egy gyönyörű fadarab voltál, de környezetedtől, barátaidtól elszakított gyengeséged, haragod a világ felé. Csak egy különbség van közted, és a fa között: Ő nem dönthetett jövőjéről, te viszont dönthettél... és a rossz utat választottad.

* Az életnek nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy csodálatos legyen.

* Szívünkben láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökké emlékezetes pillanatok..

* Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy felejthetetlen szerelem..

* Nem számít mi történik, még ha valami borzalmas is... el kell fogadnod. Ne hibáztass érte másokat... vedd úgy, hogy ez is te vagy. Még ha úgy is érzed, hogy elbuktál, vagy vesztettél, fogadd el, mint saját éned egy részét. Az ember értéke nem abban rejlik, hogy győz-e, vagy veszít.

* Az élet egy nagy kaland, és a problémák csupán lehetőséget kínálnak számunkra, hogy megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek.

* Vettem egy mély levegőt, és meghoztam életem legnehezebb döntését. Elsétáltam...

* Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű. Láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat.. ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának nevezi a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már..

* Az évek magukkal húznak, igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek, de a hegek rengeteg emléket rejtenek.

* Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak.. te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'.. és nem érted miért.

* Van hogy a durva szavak mögött rejtőzik a nagy érzelem...

* Lehet, hogy várnunk kell arra az emberre, aki nem csak tolerálja a dilijeinket, de szereti is azokat!.. <3

* Mikor 5 évesek voltunk megkérdezték tőlünk, hogy mik szeretnénk lenni, amikor felnövünk? Olyanokat válaszoltuk, hogy űrhajós, elnök vagy az én esetemben: hercegnő. De most hogy felnőttünk, komoly választ várnak. Nos, mit szóltok ehhez: Ki a fene tudja? Ez nem az az időszak, amikor nehéz és gyors döntéseket kell hoznunk. Ez az az időszak, amikor hibáznunk kell. Rossz vonatra szállni és ott ragadni valahol. Szerelmesnek lenni... sokszor. Meggondolni magad újra és újra, mert semmi sem állandó. Szóval, kövessetek el annyi hibát, amennyit csak tudtok. Így, ha egy nap majd megkérdezik, mik szeretnénk lenni, nem kell majd találgatnunk,mert tudni fogjuk!

* Néha azt hisszük, hogy majd jön valaki, valamikor, aki magával hoz egy másik világot. Aztán idővel rájövünk, hogy Ő is ezen a Földön él - és épp ez a lényeg! Hogy eljön valaki, aki ugyanitt él, és mégis elhoz magával egy másik világot - a közös, külön kis világunkat. Emiatt az egy ember miatt látjuk máshogy a dolgokat, miatta éljük meg másképp a mindennapokat..

* Nem tudom, mi rosszat csináltam, ami miatt sok pofont kaptam, de erős leszek és felállok,kemény leszek, és kiállok.

* A múltadon már nem változtathatsz akárhogy is akarsz,a múltad örökké emlék marad és ezt elfelejteni ne is akard,hiába történt sok rossz dolog,voltak benne édes pillanatok...

* Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek..

* Ha majd eljön az az idő, hogy én irányítom a saját életemet,a saját gondolataim és terveim alapján úgy, ahogy én akarom, akkor majd valószínűleg elüt egy villamos. Addig meg szemtelenül beleröhögök az élet pofájába.

* Ha valakiért küzdöttél már életedben... megtudod mi is az az igazi érzelem...

* Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad... hogy soha nem fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.

* Ha holnap a szemedbe süt a nap és épp bosszankodva, felvennéd a napszemüveged, egy pillanatra csukd be a szemed, és élvezd!

* Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással...

* Gyerekkoromtól fogva rettenetesen szeretek hinni, épp ezért nagyon gyanakvó vagyok. Nagyon nehezen, valóban nagyon nehezen hiszek; látszólag persze könnyen, mert nem szeretem meggyanúsítani az embereket, s amíg be nem csapnak, addig hiszek.

* Másnak tanácsot könnyebb adni, mint magadnak ugyanazt megfogadni..

* Tévedtél, kész, ennyi. Hibázni emberi dolog, megbocsájtani tudok, de felejteni nem fogok.. 

* A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.

* Angyalok vagyunk, akik lepottyantak az égből...

* Ha el kell magyaráznod, hogy ki vagy, akkor valójában nem vagy senki sem!;)

* A szerelem, a fájdalom és a pénz sose marad titokban !

* Az élet olyan, mint egy tükör; ha mosolyogsz, (az élet) visszamosolyog rád :)

* Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket.

* A mennyország nem egy hely, ahová a halálod után kerülsz... ez egy pillanat az életben, mikor úgy érzed, hogy tényleg élsz :)

* Mond ki, amit érzel, csináld, amit szeretsz, tökéketes nem, de igazi még lehetsz..

* Azt bizonyítják a képletek,hogy közeledik a te végzeted,mert mások alakítják az életed:O

* Az életben három szót kövess: higgy, remélj, szeress!! Higgy de kinek, remélj de mit,szeres de előbb tudd meg, hogy kit!

* Az emberek mindig azt mondják, mikor egy ajtó bezárul, egy másik ajtó kitárul.

* Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni. :)

* Soha ne zárd be az ajtót ha újra kopog a múlt! Bárhol is élsz el ne felejtsd, hogy az út hol indult! :)

* Hogy ki vagyok én?Az attól függ,hogy ki vagy Te.Ha egy kisgyerek vagy,akkor felnézel rám.Ha egy menő csávó vagy,akkor lenézel engem.Ha az ellenségem vagy,akkor én vagyok a Senki.Ha jóban vagy velem,akkor én vagyok a Valaki.Hogy Én ki vagyok Neked,az attól függ,hogy Te kinek látsz Engem.Hogy Te ki vagy Nekem,az attól függ,hogy Én mit látok Benned. . .

* Bármely bolond képes kritizálni, panaszkodni és ítélni, az elfogadáshoz és a megbocsátáshoz nagyobb erő kell: igazi jellem és önuralom..

* Néha mindannyiunkkal előfordul, hogy magányosak vagyunk, és ez nem könnyű, de ez az ára annak, hogy kitaláld, mit akarsz kezdeni magaddal..

* Van néhány érzés, ami nem csap túl nagy zajt. Ott van például a törődés, ami oly nesztelen, mint egy szívdobbanás, vagy a tiszta, igaz szerelem, mely olyan halk, hogy sokszor észre sem veszed, hogy jelen van..

* Kapcsolatok.. vannak régiek, már-már megszokottak, vannak amelyek sok kérdést vetnek fel, vannak amelyek váratlan fordulatot vesznek, vannak amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk, és vannak, amelyek visszahoznak. De mind közül a legizgalmasabb, amit saját magunkkal tartunk fenn. És ha találunk valakit, akit szeretünk, és ő viszont szeret, nos.. az egyszerűen csodálatos :)

* Ne tervezgesd előre az életed, hagyd, hogy magától alakuljon! Ne keresgélj a tökéletes pasi után, hagyd, hogy ő találjon rád! Az élet olyan egyszerű.. a dolgok épp csak annyira komplikáltak, mint amilyenné tesszük őket.

* Furcsa kimondani, de mi van, ha a hibáink alakítják az életünket? Hol lennénk hibák nélkül? Talán sosem lettünk volna szerelmesek, talán nem lennének gyerekeink.. nem lennénk azok, akik vagyunk..

* Eltűnődtél már azon, hogy vajon melyik a rosszabb: kimondani valamit, majd azután azt kívánni, bárcsak ne tetted volna - vagy nem mondani semmit, és később azt kívánni, bárcsak kimondtad volna..

* Az álmaink olyanok, mint a pillangók: némelyik törékeny, van olyan, ami elszáll és van, ami megmarad, vannak kisebbek és nagyobbak; de a maga módján mindegyik gyönyörű..:)